Hetedik pecsét.
<< előző
következő >>
Csend volt a mennyben.
William Branham.Olvassa el a teljes történetet...
Hetedik pecsét.Tehát látjuk, hogy… Szintén… Az Úr engedje, hogy vehessük az Igét, a Szent Igét, amit Jézus mondott, hogy majd történni fog. És hogyan találhattuk volna meg ezt? Itt átjön és kijelenti, és hozza pontosan... Az Ő prédikációja ott megválaszolja ezt, pontosan a lényeget hozza elő: hat pecsét, de a hetediket kihagyta. Aztán amikor megnyíltak a pecsétek - figyeljétek meg itt -, Ő még csak a hetedikről való bármiféle említést is kihagyott. Ez egy tökéletes titok Istennél. Figyeljétek meg, most olvasni fogjuk a Bibliából a... Hetedik pecsétben. Ez a Jelenések 8. fejezetben van.
“És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, csend volt a mennyben mintegy fél óráig.”
(És ez minden, amink van róla.)Nos, ezt egyikünk sem tudja. De elmondom nektek az én kijelentésemet róla. És most, és nem hajlok arra, hogy egy fanatikus legyek. Ha mégis, akkor nem vagyok a tudatában ennek, látjátok. Én nem adom bele magamat ezekbe a káprázatokba és az elképzelt dolgokba. Mondtam néhány olyan dolgot, ami talán furcsa volt néhány embernek. De amikor Isten jön és igazolja azt, és azt mondja, hogy ez az igazság, akkor az Isten Igéje. Lehet, hogy furcsának tűnik úgy, látjátok. És most, olyan bizonyosan, mint hogy itt állok a szószéknél ma este, nekem olyan kijelentésem volt, amelyik kijelentette... Három részből álló módon. És ezt elmondom nektek Isten segítségével, az egyik részt. És aztán ti... Menjünk hát az elsőhöz. Itt van a kijelentés, ami elkezdi, hogy mi... El akarom mondani nektek, hogy mi ez. Az történik, hogy az a hét mennydörgés, amikor ő hallotta a mennydörgést és nem volt szabad leírnia... Ez az, ami a hét folyamatosan felrobajló mennydörgés mögött álló titok.
Most pedig, miért? Bizonyítsuk ezt. Miért? Ez az a titok, amelyikről senki sem tud. Jánosnak nem volt szabad írnia erről: még csak annak egy jelképéről sem volt szabad írnia. Miért? Itt van, hogy miért. Semmilyen tevékenység nem zajlott a mennyben. Lehet, hogy az kiadta volna a titkot. Értitek most? Ha az olyan hatalmas, hogy azt is bele kell venni, mert meg kell történnie, de amikor a hét mennydörgés... Most figyeljük meg, hogy amikor a hét angyal előjön, hogy megfújják a trombitájukat, akkor ott volt egy mennydörgés. Amikor Izráel összegyűlt, akkor is volt egy trombita. Amikor idő többé nem lesz, az utolsó trombita, ott is egy mennydörgés. De itt hét mennydörgés van rögtön sorban egymás után: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét: az a tökéletes szám. Hét mennydörgés sorban elhangzik, nem csak... Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét; sorban egymás után. Akkor aztán a mennyek nem tudták azt leírni. A menny nem tudhat róla, és semmi más sem, mert semmi sem történik. Az egy megnyugvási idő volt. Olyan nagy volt, hogy az angyalok előtt is titokban maradt. Most miért? Ha a Sátán megragadhatná azt, talán nagy kárt tenne. Egy dolog van, amit ő nem tud. Ő most magyarázhat mindent, amit akar és utánozhatja bármelyik fajta ajándékot. Remélem, hogy tanultok. De ezt nem tudhatja. Erről még az Igében sincs írva! Ez egy teljes titok! Az angyalok, és minden, elhallgatott! Ha csak egy picit is megmozdultak volna, az valamit kiadott volna róla: úgyhogy csak elhallgattak, abbahagyták a hárfázást. Minden megállt.
Hét: Isten tökéletes száma. Hét, sorban egymás után. Hét mennydörgés egymás után felrobajlik, mintha csak betűznének valamit. Figyeljétek meg, hogy János akkor elkezdett írni, és ő azt mondta: “Ne írd le”. Jézus soha nem beszélt róla. János nem írhatta le. Az angyalok semmit nem tudhattak róla. Mi ez? Ez az a dolog, amiről Jézus azt mondta, hogy még a Menny angyalai sem tudnak róla semmit, látjátok. Ő maga sem tudta. Azt mondta, hogy csak Isten tudhat róla. De azt mondta nekünk, hogy amikor látjuk meglenni ezeket a jeleket... Tehát előbbre jutottatok ebben? Rendben. Figyeljétek meg, hogy elkezdjük meglátni ezeket a bekövetkező jeleket, látjátok. Ha a Sátán megragadhatná ezt...
Ha akarjátok, hogy történjen valami... Most az én szavamat kell vennetek ehhez. Ha úgy tervezem, hogy csinálok valamit, akkor okosabb vagyok annál, mintsem hogy bárkinek bármit is mondjak róla. Nem azért, mert az ember elmondaná másnak, hanem mert a Sátán meghallaná, látjátok? Nem juthat be a szívembe oda, amíg csak Isten azt bezárva tartja a Szentlélek által. Tehát az csak köztem és Isten között van, látjátok. Ő semmit sem tud arról, amíg ki nem mondjátok, és akkor ő meghallja azt. És próbáltam... Mondom az embereknek, hogy csinálok egy bizonyos dolgot, és aztán nézhetem az ördögöt, amint minden kereket kiold, hogy odaérhessen, lássátok, és hogy megelőzzön engem. De ha van Istentől egy kijelentésem és semmit nem mondok róla, az teljesen más. Emlékezzünk rá, hogy a Sátán próbálni fog utánozni! Ő minden megpróbál utánozni, amit csak a gyülekezet tesz. Megpróbálta ezt tenni. Ezt megfigyeltük végig az antikrisztuson. De ez egy olyan dolog, amit nem tud utánozni. Ennek nem lesz utánzása, látjátok, mert ezt nem ismeri! Nincs számára mód, hogy ismerhesse. Ez a harmadik húzás. Ő semmit nem tud róla, látjátok. Ő nem érti azt... De egy titok rejlik alatta. Dicsőség Istennek a magasságban! Soha többé nem tudok ugyanúgy gondolkozni az életem végéig! Amikor láttam...
Most pedig, nem tudom, mi... Tudom, hogy mi a következő lépés ott, de nem tudom, hogyan kell magyarázni azt. Nem lesz hosszú. Leírtam ide, amikor történt, ha látjátok itt: “Állj! Ettől tovább ne menj!” Én nem hajlok arra, hogy fanatikus legyek. Csak az igazat mondom. De emlékeztek arra a kis cipőre, amit mindig próbáltam elmagyarázni? Hogy az a lélek (soul) hogyan feküdt ott X.Y. mellett, és a belső tudatról, és mindenféle ilyen dologról? Ami végül is az egésszel csak azt érte el, hogy megkezdődtek az utánzások utána. Hogy hogyan kell megfogniuk az ember kezét és hogyan kell tartani és vibrálást létrehozni: és már mindenkinek vibrálás volt a kezében. De emlékeztek arra, amikor felvitt engem oda, és azt mondta: “Ez a harmadik húzás, és ezt senki sem fogja tudni”? Emlékeztek arra? A látomások soha nem tévednek! Azok tökéletesen az igazság.
Most figyeljetek, emlékeztek az összeállt alakzatról való látomásra? Charlie (ejtsd: csárli), itt vagy. Mondtam nektek, hogy valami történik, ezen a héten, amint... Ott volt végig körülöttetek, de azt akartam, hogy vegyétek észre. Emlékeztek arra a látomásra, amikor az angyalok összeálltak egy alakzatba, amikor elmentem innen, hogy Arizonába menjek? Emlékeztek: “Uraim, hány óra van”? Emlékeztek arra? Figyeljétek meg, hogy csak egyetlenhatalmas mennydörgés-robajlás volt ott, és hét angyal jelent meg. Így van? Egyetlen mennydörgés, és hét angyal jelent meg. “És láttam a Bárányt megnyitni az első pecsétet, és hallottam, mint egy mennydörgésnek szavát, és a négy lelkes állat közül az egyik azt mondta: Jöjj és lásd.” Figyeljétek meg: egy mennydörgés és hét üzenet, amely lepecsételtetett és amelyet nem lehet kijelenteni az utolsó napig, ebben a korban. Értitek, mire gondolok?
Most tehát, észrevettétek ennek a hétnek a titokzatos részét? Erről van szó. Ez volt az. Az volt, nem emberi lény, nem egy ember; hanem az Úr angyala. Figyeljétek meg, hogy három tanú is itt ül, akik egy héttel ezelőtt - illetve egy kicsit több mint egy héttel ezelőtt -, amikor fent voltam a hegyekben, majdnem Mexikónál, két testvérrel, akik itt ülnek, és egy kis füvecskét... Vagyis egy ragadós füvet szedtem le a nadrágomról. És felhangzott egy akkora robbanás, hogy úgy tűnt, hogy majdnem lerázta a hegyeket is. Ez így volt. Nem beszéltem róla soha a testvéreknek, de ők észrevették a különbséget. És Ő azt mondta nekem: “Most légy készen. Menj keletre.” Itt van annak a látomásnak a magyarázata. Látjátok? Most hogy elmondjam nektek, Sothmann (ejtsd: szotmen) testvér nem találta el azt a vadat, aminek utána eredt. Próbáltuk becserkészni azt neki. És Ő azt mondta: “Most ma este, jelként neked, ő nem fogja tudni meglőni azt. Ez alkalommal ezeknek az angyaloknak a látogatásának kell odaszentelned magad.” És én tudatomon kívül éreztem magam, emlékeztek. És én nyugaton voltam, az angyalok pedig keletről jöttek. És amint jöttek, én is felvétettem velük. Emlékeztek erre? Keletről jöttek.
-----
És észrevettétek-e, hogy egy angyal, amint ott bent mondtam, egy furcsa angyal volt? Ő többnek látszott nekem, mint a többiek közül bármelyik. Emlékeztek erre? Ők egy összeállásban voltak: három oldalt és egy legfelül. És az, amelyik közvetlenül mellettem volt itt, balról jobbra számolva, ő lett volna a hetedik angyal. Ő fényesebb volt, és többet jelentett nekem, mint a többi. Emlékeztek, mondtam, hogy így kitolta a mellkasát, és kelet felé repült. Emlékeztek erre? Azt mondtam: - Felvett engem, felemelt engem... Emlékeztek rá?Hát itt van most! Az, amelyiknél a hetedik pecsét van: az a dolog, amiről egész életemben töprengtem. Ámen! Persze, hogy a többi pecsét is sokat jelentett nekem. De, óh, nem tudjátok, hogy ez mennyit jelentett! Mert egyszer az életben... Imádkoztam, kiáltottam Istenhez. Azután a phoenix-i (ejtsd: fíniksz) összejövetel után, - akik ott voltak velem, azok közül bárki tudja -, ott feküdtem a hegyekben. Egyik reggel felkeltem és felmentem a Sabinokanyonba. Nagy, lekopott, magas hegyek. És felmentem ott, és van egy kis ösvény, miután letérünk az útról, amelyik felvisz a Citrom-hegyre, ami egy 30 mérföldnyi gyaloglás, és ott kb. 30 láb magas hó volt.
Tehát fent a hegyen, nagyon korán még a nappal előtt, felmentem ezen a kis ösvényen, végig gurultak le kis kövek, és arra éreztem vezetést, hogy erre forduljak. És arra fordultam, és a hatalmas nagy kövek közé mentem: óh, óh, több száz lábnyi magasságban. És letérdeltem azok közé a sziklák közé. Letettem ezt a Bibliát és letettem ezt a könyvet, ezt a kis táblát. Azt mondtam: - Úr Isten, mit jelent ez a látomás? Azt mondtam: - Uram, ez az én halálomat jelenti? Emlékeztek, hogy mondtam nektek, hogy talán a halálomat jelenti, mert valami úgy felrobbant, hogy szinte teljesen darabokra rázott engem. Emlékeztek. Hányan tudjátok... Hányan hallottátok? Persze, mindnyájan. És azt gondoltam, hogy talán a halálomat jelenti. Aztán a szobában azt mondtam: - Mi volt az, Uram? Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy meg fogok halni? Ha igen, rendben van. Nem mondom meg a családomnak. Csak hadd menjek, látjátok, ha elvégeztem a munkámat... És azt mondtam... Most tehát, mi volt az? De ő egy tanút visszaküldött - emlékeztek, hogy ezt mondtam nektek -, de az nem az volt, hanem a munkám továbbvitele.
Óh! Felfogjátok ezt, látjátok? Ott ültem a Sabino-kanyonban - a mennyei Atya tudja ezt -, olyan igaz, mint ahogyan látjátok megtörténni, azok az angyalok lejöttek és igazoltak minden üzenetet ugyanúgy. Akkor aztán tudja az ember, hogy Istentől jött-e vagy sem. Előre megmondatott neked egy látomás által. És nem mondhattam el nektek az összejövetel végéig, mert ez meg volt tiltva számomra. A Sabino-kanyonban, amint ott ültem aznap reggel, feltartottam a kezemet, és a szél lefújta azt a jó öreg fekete kalapomat. Ott álltam felemelt kezekkel imádkozva, és azt mondtam: - Úr Isten, mit jelent ez? Nem értem, Uram. Mit kell tennem? Ha ez a hazamenetelemnek az ideje, akkor hadd menjek fel oda, ahol soha nem találnak rám. Nem akarom, hogy bárki is gyászoljon, amikor elmegyek. Csak azt akarnám, hogy a család azt higgye, hogy elmentem sétálni, és aztán csak ne találjanak meg. Rejts el engem valahol! Ha elmegyek, akkor csak engedj elmennem. Talán Joseph (ejtsd: dzsózef) megtalálja egy napon itt a Bibliámat, és akkor ő használhatná azt. Látjátok? Ha elmegyek, akkor engedj elmennem, Uram...
És kitartottam a kezemet, és hirtelen valami hozzáért a kezemhez. Nem tudom. Nem mondhatom. Elaludtam? Nem tudom. Transzba estem? Nem tudom. Látomás volt? Nem tudom megmondani nektek. Csakis azt mondhatom abból, amit én... Ugyanaz, mint azok az angyalok voltak. És hozzáért a kezemhez, és úgy nézett ki, mint egy kard. És gyöngyből készült markolata volt: nagyon szép. És volt rajta aranyból egy hüvely, a pengéje pedig olyan volt, mint a króm. Mint az ezüst, csak nagyon fényes volt. És annyira borotvaéles volt, óh, óh! És azt gondoltam: Hát nem ez a legszebb dolog? Éppen beleillett a kezembe. Azt gondoltam: Ez borzasztóan szép... De azt mondtam: - Nahát, én mindig féltem ezektől a dolgoktól... Mármint egy kardtól. És azt gondoltam: - Mihez kezdek én vele? És aztán egy hang szólt le, amibe beleremegtek a sziklák! Azt mondta: “Ez a Király kardja!” És aztán kijöttem belőle. A Király kardja! Most, ha azt mondta volna, hogy egy király kardja... De azt mondta: “a Király kardja”, és csak egyetlen “a Király” van, és az Isten! És Neki egyetlen kardja van. Az pedig az Ő Igéje, ami által élek! Isten engem úgy segéljen... Itt állva az Ő szent asztala fölött az Ő szent Igéjével, amint itt fekszik. Ez az Ige. Ámen!
Óh, micsoda időben élünk! Milyen hatalmas dolog! Látjátok a rejtélyt és titkot? A harmadik... Ott állva, amikor ez elhagyott engem, valami odajött hozzám és azt mondta: “Ne félj”! Én nem hallottam semmilyen hangot, mintha bennem belül beszélt volna. Csak az igazat mondom nektek, pontosan azt, ami történt. Valami megérintett és azt mondta: “Ne félj! Ez az a harmadik húzás.” Harmadik húzás. Emlékeztek rá? Azt mondta: “Annyi utánzód volt ezzel, amit próbáltál megmagyarázni.” Azt mondta: “Ne is próbáld ezt.” Emlékeztek erre? Hányan emlékeztek arra a látomásra? Nos, itt nagyon sokan. Fel van véve hangszalagra és mindenhol ott van. Ez kb. hat évvel ezelőtt volt. Hét évvel ezelőtt volt, hét éve. Azt mondta: “Ne próbáld magyarázni ezt.” Azt mondta: “Ez a harmadik húzás, de én találkozom veled abban.” Így van? Azt mondta: “Ne próbáld...”
Ott álltam egy kis gyermekcipővel, amikor azt mondta nekem: “Most tedd meg az első húzásodat. És amikor megteszed, a halak csak úgy jönnek majd a csalira.” Azt mondta: “Aztán figyeld meg a második húzásodat.” Azt mondta: “Mert abban csak kishalak lesznek.” Azt mondta: “Aztán a harmadik húzással elkapod azt.” És mindazok a prédikátorok odajöttek és azt mondták: - Branham testvér, tudjuk, hogy képes vagy rá. Hallelujah, Branham testvér... Mindig itt akadok el: egy tucat prédikátorral. Szeretem az embereket, és ők azt akarják, hogy mindent magyarázzál el: ezt, azt.
És azt mondtam: - Nos... Azt mondtam: - Nem tudom... Azt mondtam: - Értem a horgászást... Azt mondtam: - Az első dolog, amit csinál az ember... Így csinálják. Látod a sok halat körös-körül. Rángatnod kell a csalit. Nos, pontosan ez a horgászás taktikája. Tehát azt mondtam: - Rántsd meg a csalit... Látjátok, amikor először megrántottam a csalit, a halak jöttek rá, de kicsikék voltak. Ezek éppen olyanok voltak, amilyeneket ők is fogtak. Úgyhogy aztán azt mondtam: - Aztán tedd... És kirántottam a partra, és rajta volt egy hal. De úgy nézett csak ki, mintha egy bőrdarab lenne a csalin, csak... Olyan pici volt. És aztán ott álltam és valami azt mondta: “Mondtam, hogy ezt ne tedd!” És elkezdtem sírni. A zsineg teljesen körém csavarodott, és én... Ott álltam és sírtam lehajtott fejjel, így. Azt mondtam: - Istenem, óh, bocsáss meg nekem! Én egy ostoba ember vagyok, Uram. Bocsáss meg nekem! És volt nekem az a zsinegem és az, amelyik a kezemben volt, és azon egy kis gyerekcipő volt, kb. ilyen hosszú. És nekem... Az a zsinór kb. olyan vastag volt, mint az ujjam, úgy egy fél hüvelyknyi. És a fűzőlyuk ebben a cipőben pedig olyan mérető volt... Kisebb, mint egy hüvelyknek az egy tizenhatod része, akkora volt a lyuk. És én ezzel a nagy, hüvelyknyi vastagságú cipőfűzővel akartam befűzni a cipőt.
És jött egy hang és azt mondta: “Nem taníthatsz pünkösdi kisbabákat a természetfölötti dolgokról.” Azt mondta: “Most pedig csak hagyd őket békén!” És aztán Ő felvett engem. Felvett és leültetett engem nagyon magasra, ahol egy összejövetel zajlott: úgy nézett ki, mint egy sátor, vagy valamilyen féle székesegyház. És odanéztem és ott volt egy kis dobozhoz hasonló, kicsi hely ezen az oldalon. És láttam, hogy az a világosság beszélt valakivel felettem: az a világosság, amit ott a képen láttok. Az elforgott tőlem így, és odament a sátor fölé és azt mondta: “Ott találkozom veled”. És azt mondta: “Ez lesz a harmadik húzás, és ne mondd el senkinek!” A Sabino-kanyonban pedig azt mondta: “Ez a harmadik húzás.” És három nagy dolog van, ami ezzel jár, és az egyik ma bontakozott ki... Vagyis tegnap, a másik pedig ma bontakozott ki, és van egy dolog, amit nem tudok megmagyarázni, mert az ismeretlen nyelven van. De ott állok és egyenesen arra néztem, és ez a harmadik húzás eljövetele. És Isten Szentlelke... Óh, óh! Ezért volt csendben az egész Menny!
Olvassa el a teljes történetet... Hetedik pecsét.
