A legnagyobb küzdelem, melyet valaha is vívtak.
<< előző
következő >>
Csatater - az Elme.
William Branham.Olvassa el a teljes történetet...
A legnagyobb küzdelem, melyet valaha is vívtak.Minden csata megkezdése előtt először is csatamezőt kell választani: egy olyan helyet, ahol a felek megütközhetnek egymással, egy kiválasztott helyet. Az I. világháborúban egy „senki földje” területen folyt a harc. Minden harcterületet ki kellett választani.
Amikor Izráel a filiszteusok ellen vonult hadba, akkor egy-egy hegy állt mindkét oldalon, ahol a seregek felsorakoztak. Onnan jött elő Góliát, hogy előhívja Izráel hadseregét. Abban a völgyben küzdött meg vele Dávid, és mikor a két hegy közötti kis patakon átment, akkor vette magához a parittyaköveket. Lennie kell egy kiválasztott harcmezőnek.Semleges területnek kell lennie, „senki földje” helynek, hogy ezen a helyen kerüljön sor a küzdelemre. A csaták nem összevisszaságban zajlanak, hogy az egyik itt harcol, a másik meg másfele szalad. Lennie kell egy harcmezőnek, ahol a felek találkoznak és kipróbálják az erejüket, ahol a két sereg megpróbálja a maga erejét egymás ellen. Egy semleges harctér kell ehhez.
Nehogy lemaradjatok erről. A földön zajló nagy harc kezdetekor lennie kellett egy semleges harcmezőnek. Ki kellett választani egy területet, ahol kezdetét vehette a küzdelem, és ahol végig lehet majd küzdeni a csatát. Ez a harcmező pedig nem más, mint az emberi elme. Itt kezdődik a küzdelem. Az emberi elme lett a kiválasztott harcmező, ahol a csata megkezdődhetett, mert az elmében, a fejben születnek meg a döntések.
A küzdelmek soha nem valamilyen szervezetben kezdődtek el. Soha nem valamilyen mechanikus folyamatban kezdődtek el. A csaták soha nem ilyen helyekről indultak. A szervezetek ezért soha nem végezhetik Isten munkáját, mert maga a harcmező, ahol az ellenséggel találkoznunk kell, az elmében van. Ott kell döntéseket hozni. Ott találkozik velünk az ellenség.
A döntések az elmében, a fejben születnek. Ott találkozik velünk a Sátán, ahol a döntések születnek. Ilyennek teremtette meg Isten az embert. A jegyzeteim között van egy kis térkép, amit rajzoltam. Ezt használtam nemrég a táblán is. Az ember úgy épül fel, mint egy búzaszem. Egy mag. Az emberi lény is egy mag. Testileg tekintve a szüleink magva vagyunk: az élet az apától, a petesejt az anyától származik. Ezek ketten találkoznak: a petesejt és a vér. A vérsejt hordozza magában az életet. Abban kezdődik el a gyermek élete.
Minden sejt külső felszínét valamilyen héj borítja, belül pedig a sejtplazma van; ezen belül pedig az életet hordozó csíra. Ilyennek lettünk teremtve. Test vagyunk, szellem (spirit) és lélek (soul). Kívül van a test, ami a héj. Ezen belül van az ismeret és a többi dolog, ami a szellem. A szellemen belül pedig van a lélek (soul). A lélek (soul) irányítja az összes többit.
Amikor hazaértek, leülhettek és rajzolhattok három karikát. A külső test öt érzéken keresztül van kapcsolatban a világgal, ami a látás, ízlelés, tapintás, szaglás és hallás. Ez az öt érzék irányítja az emberi testet. A testen belül van a szellem: a szellemet a képzelet, a lelkiismeret, az emlékezet, az ismeret és az érzelmek irányítják. Ezek irányítják a szellemet. A léleknek (soul) azonban csak egy érzéke van. A léleknek (soul)... Nézzük csak. A léleknek (soul) csak egy érzéke van, ami irányítja őt. Ez dönti el, hogy hisz-e vagy a kételkedik. Pontosan. Csakis egy út vezet hozzá, a szabad akarat. Az ember vagy a hitet, vagy a kételkedést fogadhatja el. Ezért használta a Sátán ezt az alapelvet, hogy az ember lelkében (soul), kételkedést ébresszen Isten Igéje felé. Itt vagyunk. Erről van szó.
Ha ezt a gyülekezetet most annyira szorosan össze lehetne kötözni, hogy minden ember teljes összhangban legyen egymással, és hogy semmilyen kétség ne legyen senkiben, akkor öt percen belül itt egyetlen beteg ember sem lenne közöttünk. Senki sem vágyakozna a Szentlélekre, mert már mindenki megkapná a Szentlelket, hogyha ez az egy dolog így rendbe jönne.
Itt kezdődik azonban el a küzdelem, az elmében, hogy hinni fogunk-e. Ne felejtsük, hogy most nem a Szcientológia Egyházáról van szó, egyáltalán nem... Az elme elfogadja az életet, ami az Isten Igéje. Ez hozza az életet. Pusztán az ember gondolata nem képes erre. Isten Igéje azonban az ember gondolatain keresztül jut be az ember elméjébe. Értitek? Nem maga a gondolat végzi ezt el, amint azt a Szcientológia Egyháza tanítja. Nem. Nem erről van szó. Az emberi elme elfogadja az Igét. Megragadja azt. Mi irányítja az elmét? A lélek (soul). A lélek (soul) ragadja meg Isten Igéjét, amiben az élet van. Életet hoz az embernek.
Óh, testvérek! Amikor pedig megtörténik ez, amikor az élet beáramlik azon a csatornán keresztül, akkor Isten Igéje nyilvánul meg bennetek. „Ha ti bennem lakoztok és az én Igém bennetek lakozik, akkor bármit kérjetek, megadatik néktek.”
Mi történik tehát? A szív közepéből, a lélekből (soul) táplálkozik minden csatorna. A probléma az, hogy túl sok kételkedés van bennünk itt belül, és úgy próbáljuk meg elfogadni azt, ami ott kívül van. Ezt abba kell hagyni: Isten igaz Igéjének kell beáramlania azon a csatornán, és aztán az Ige majd önmagától fog ismét kimenni tőlünk. Az lesz meg kívül is, ami belül már megvan. Az számít, hogy mi van belül. A Sátán belülről próbál megközelíteni bennünket.
Persze ti azt mondjátok: - Nem lopok. Nem iszom. Nem teszem ezeket a dolgokat... De ennek semmi köze az egészhez. Látjátok, a belsőről van szó. Nem számít, milyen jó, milyen erkölcsös és igaz vagy. Tiszteljük ezeket a dolgokat. De Jézus azt mondta: „Hacsak az ember újjá nem születik.” Értitek? Valaminek ott belül kell megtörténnie. Ha ez nem történik meg, akkor csak puszta színjátékról van szó, mert belül a szívedben úgyis vágyakozol rá.
Ez azonban nem lehet színjáték. Valódinak kell lennie. Csakis egy út van, amin ez belénk juthat: a szabad akarat útja. A gondolatokon keresztül így juthat be a lélekbe (soul). „Amit a szívében gondol az ember, olyan ő maga.” „Ha azt mondjátok egy hegynek: Menj arrébb! És szívetekben nem kételkedtek, hanem hiszitek, hogy amit mondtatok, meg is történik, meglesz az néktek.” Értitek? Erről van szó. Értitek? Csatamezők vannak.
Itt kezdődik minden. Annyira várjuk, hogy megtörténjenek bizonyos dolgok. Annyira várjuk, hogy cselekedjünk valamit Istenért. Ez a kislány itt... Kétség kívül annyira ragaszkodik az életéhez. Meg akar gyógyulni. Mások is vannak itt, akik meg akarnak gyógyulni. Amikor pedig olyan esetekről hallunk, mint ami azzal az orvossal megtörtént... Amikor halottak feltámadásáról hallunk, és a mi Istenünk által megcselekedett hatalmas dolgokról, akkor annyira vágyakozunk ezekre. És az történik, hogy az érzékeinken keresztül próbálunk megragadni valamit. Próbálunk kapaszkodni valamibe, például a lelkiismeretünkön keresztül.
Sokszor olyan sok ember félreérti az Igét. Engem is félreértettek, amikor előrehívtam az embereket. Azt mondtam: - Nem az előrehívástól függ ez... Persze nem azt értettem ezalatt, hogy nem kell előrehívni őket. Például az egyik ember karonfogja a másikat és azt mondja: - Óh, John testvér... Tudod, min gondolkoztam? Mi ketten milyen régóta szomszédok vagyunk már. Menjünk ki együtt előre...
Mit tesz ez az ember? Bárcsak fel tudnám rajzolni egy táblára is, meg tudnám mutatni nektek, hogy mit tesz az ilyen ember. A saját lelkén, az érzelmein keresztül próbál elérni valamit. De ez nem fog működni. Nem ez a járható út. Persze, hogy nem ez az. Lehet, hogy éppen ebben az esetben az emlékein keresztül, az egyik lelki érzékén keresztül akar elérni valamit. - Óh, John testvér, milyen nagyszerű asszony volt az édesanyád. Milyen régen meghalt már. Egy emlék! Értitek? De ezen keresztül nem cselekedhettek. Csakis a szabad akarat útja a járható út. Te, önmagad, engedd Isten Igéjét munkálkodni. Ne azért gyere el, mert az édesanyád egy nagyszerű asszony volt. Ne azért gyere el, mert jó szomszéd vagy. Azért gyere, mert Isten hív téged. Az Igéje alapján fogadd el Őt. Ez az Ige jelent neked mindent. Ez az Ige! Ha félre tudod tenni az útból a lelkiismeretet, az érzékeket és minden mást; és pusztán az Igét engeded be, akkor az az Ige gyümölcsöt fog hozni.
De látjátok, mivel van mindez eltakarva? Azt mondjátok: - Tehát, Branham testvér, akkor a lelkiismeretnek és az érzékeknek nincs is közük mindezekhez? Persze, hogy van hozzá közük. De hogyha beengeditek az Igét, és aztán eltakarjátok azt a lelkiismerettel, akkor az Ige nem fog tudni növekedni: egy elformálódott Ige lesz. Láttatok-e már olyat, hogy ráesik egy faág egy elültetett kukoricaszemre? Akkor az a kukorica nem fog tudni egyenesen nőni. Minden ilyen szőlőtőke és minden vessző görbén fog felnőni, mert valami akadályozta abban, hogy egyenesen nőjön fel.
Nos, ez ma a baj a mi pünkösdi hitünkkel. Túl sok dolognak engedtük, hogy akadályozzák azt a hitet, amit a bennünk lakozó Szentlélek tanított nekünk. Túl sok dolgot engedtünk be és másokra figyeltünk. Az ördög mindig meg akarja láttatni veled a másik ember kudarcát, és mindig próbálni fog téged távol tartani a valódi, tiszta bizonyságtételtől. Például egy képmutató embert fog neked mutatni, aki csak utánozni próbált valamit. Nem ő cselekedte meg azt a dolgot, csak utánozta. Ha viszont az a hit Isten Igéjének az igazi forrásából származik, akkor meg fog állni, mert: „Az egek és a föld elmúlnak, de az én Igém soha el nem múlik.”
Az elmében kell elfogadni, aztán pedig a szívben kell hinni. Akkor valósággá válik Isten Igéje, akkor a szellem és a test minden érzéke a Szentlélek irányítása alatt lesz. Akkor úgy fogod érzékelni Istent, úgy fogod megismerni Istent, hogy minden Istentől való lesz, ami csak keresztüláramlik rajtad. Sehol nem lesz semmi kételkedés. Semmi sem tud útjába állni. Semmi sem tud előjönni az emlékezetből és semmi sem tudja azt mondani, hogy: - Emlékszem ám, amikor Jones kisasszony próbált meg Istenben bízni, és amikor X. Y. próbált meg Istenben hinni. Doe testvérnő is bízni akart Istenben, hogy meggyógyul, és mégsem sikerült neki... Értitek? Ha ez a csatorna ki lett tisztítva és be lett töltve a Szentlélekkel, akkor még csak nem is fogunk emlékezni Jones kisasszony esetére. Csakis Isten és te vagytok, csakis ti ketten. Itt vagyunk. Ez a mi küzdelmünk.
Olvassa el a teljes történetet...
A legnagyobb küzdelem, melyet valaha is vívtak.
