Isten becsomagolt Ajándéka.
<< előző
Isten Maga csomagolta be Saját Magát.
William Branham.Olvassa el a teljes történetet...
Isten becsomagolt Ajándéka.Betlehemre gondoltam és arra, hogy hogyan történhetett, hogy ki lett választva, hogy a királyok Királyának szülőhelye legyen. És tudjátok, Betlehem egy kis hely, egy nagyon kicsi város. Gyakran tűnődtem azon, hogy Isten miért nem választott egy vallásosabb helyszínt erre, erre a nagy eseményre, mint például Silót. Siló volt az első hely, ahol a sátor, a frigyláda fel lett állítva, miután átkelt a Jordánon. Vagy Gilgál, egy másik nagy vallásos város vagy a hegyen fekvő Sion, egy másik nagy vallásos város; vagy akár a büszke főváros, Jeruzsálem, az összes látójával és szentjével a korokon át. Miért nem választotta Isten Jeruzsálemet?
Miért választotta Betlehemet? Talán úgy nézett ki, hogy olyan helyet választana, az egyik nagy menedékvárost, ami megvédené a Fiát abban az esetben, ha valamilyen baj történne. Menedékvárosok, mint például Rámóth Gileád. Az egy nagy menedék volt, amit építettek és az emberek odafuthattak ezekbe a tornyokba. Kádesh egy másik nagy menedékváros volt, Hebron pedig még egy nagy menedékváros. Miért a kis Betlehemet választotta Isten és nem választotta ezeket a nagyobb városokat? Nekik nagyobb nevük volt és több szellemi hátterük.
De tudjátok, Istennek megvan a módja, ahogy a dolgokat teszi. Egyszerűen csak az Ő Saját módján teszi a dolgokat. Annyira örülök, hogy így van. Látjátok? Néha olyan dolgokat vesz, amiknek nincs szellemi háttere, vagy egyáltalán nincs semmilyen háttere. És ez az, amiért Ő Isten; Ő tud venni valamit, ami semmi, és kihoz valamit abból. Ez az, ami Őt Istenné teszi. Ez az, ami szeretetre indít minket Felé. Ez az, ami arra késztet minket, szegény embereket, hogy nagyra értékeljük Őt, mivel, bár mi szegények vagyunk, háttér nélkül, mégis Isten nagy dolgokat tud tenni velünk, ha Ő egyszer az irányítása alá von minket.
Persze Józsué volt az, aki átvitte Izrael gyermekeit és felosztotta a földeket, és Júda törzsének adatott az a rész, ahol Betlehem van, ami Júda tartományának felső, északi csücske, egy kis sáv, ami úgy terül el, mint egy kis félsziget. És ezen a helyen, ebben a tartományban, ebben a nagy tartományban ez az északi búzavidék, ahol a búzaöv van, ahol sok búzát és árpát termelnek.
És Káleb egyik fia hozta létre és alapította ezt a várost. Sálmón volt a neve, ő volt Káleb egyik fia. Ha ki akarjátok keresni, sok igeverset kihagyok, de látom, hogy néhány testvér lejegyzi. Az 1Krónika 2:15-ben... és szintén megtaláljátok ezt a Máté 1:5-ben. Ahol ők létrehozták és alapították ezt a nagy várost, ami egy kisváros volt, de azért volt nagy, mert nagyszerű dolgok történtek ebben a városban.
Ahogy mindig is mondtam, az nem a nagy gyülekezet, hanem a nagy Isten a gyülekezetben. Nem a nagy szent hegy, hanem a nagy Szent Szellem, aki a hegyen van. Az nem egy szent ember, hanem a Szent Szellem egy emberben. Értitek? Így volt ezzel a várossal is. Méretre kicsi volt és többnyire a völgyben volt, és nem volt rajta túl sok látnivaló. A lakossága csekély volt, és még ma is az. De Isten kiválasztotta, hogy megtegyen valamit. Ez az, ami tetszik nekem; valami, amit Isten kiválaszt. Nem számít, hogy néz ki az emberek számára, ameddig Isten azt kiválasztotta.
Ráháb a parázna, akit mindannyian ismerünk, egy fiatal lány volt, akit pogány apja és anyja kitett az utcára, mert gyönyörű volt, és prostituáltnak kellett lennie a megélhetésükért. És mégis ott mélyen, ebben az erkölcstelen lányban, akit kidobtak az utcára... hallotta, hogy van egy Isten, aki megválaszolja az imákat. És az első adandó alkalommal, hogy elfogadja ezt az Istent, vagy tegyen valamit Érte, ő megtette. És Isten megkímélte az életét és megmentette az apját és anyját és a családját. Beleszeretett Izrael hadseregének hadvezérébe, - ahogy a történelemben találjuk, - és férjhez ment ehhez a hadvezérhez. És a jegyességük csodálatos volt. Végül letelepedtek és Betlehemben laktak.
És ettől a hadvezértől világra hozott egy fiút, a fiát... most nem jut eszembe annak a hadvezérnek a neve, bár próbáltam észben tartani. Azt hittem, hogy leírtam ide a nevét, de mégsem. Megvan a fiának a neve, Ráháb fiáé ettől a hadvezértől. Az ő neve Sálmón volt. Nem az a Salamon, - Dávid fia, - aki a templomot építette, hanem egy másik, Sálmón. És ez a Sálmón nemzett egy fiút, akinek a neve Boáz volt. És Boáz, ó, mindannyian ismerjük azt a csodálatos történetet Boázról és Ruthról.
Na most, látjátok, ez a parázna asszony pogány volt és ő lett a mi Úr Jézus Krisztusunk ó-ükanyja. És amikor Boáz, az unokája eljött és feleségül vette Ruthot, a moábitát, ő szintén egy pogánnyal házasodott össze. Emiatt, emberileg szólva, Jézus is részben pogány volt. Aztán, amikor megszületett a gyermekük, Obed lett a neve. És Obednek volt egy fia, akinek a neve Jesse volt. És Jessének is lett fia, akinek a Dávid nevet adták. Ez mind a kis Betlehemben történt. Mi ez? Az Úr Jézus nemzetségtáblázata, az Ő háttere, amin a nagy szellemi emberek átnéztek, vagyis az úgynevezett szellemi emberek.
És ugyanezen a földön volt, hogy Sámuel, a próféta felkente Dávidot Izrael királyává, pontosan itt, Betlehemben. És Dávidon keresztül előjött a nagy Fiú: „Te, Dávid Fia”, a Fiú, aki egy domboldali kis istálló jászlában született, a város nyugati részén. Ezen a hegyen volt, hogy Isten angyalai elénekelték az első karácsonyi éneket. Elemezzük ezt a szót, hogy Betlehem! B-e-t-h azt jelenti: 'ház'. E-l azt jelenti: 'Isten'. E-l-h-a-m azt jelenti: 'kenyér'. 'Isten kenyerének háza'. Mennyire odaillő volt tehát, hogy az Élet Kenyere Betlehemből, Isten kenyerének házából jött el. Ó, az egy gyönyörű történet!
Biztosan egy kicsivel sötétedés után lehetett és a nap már lement. Valószínűleg fenn voltak a csillagok és úgy két órája már nem volt napvilág. Ahogy a kis szamár rakta kicsi, fáradt lábait a hegyoldal mentén, Betlehemtől nyugatra, vigyázott, hová teszi kis patáit, mivel drága rakománya volt. József gyengéden vezette őt, ahogy a kis hármas elindult fel a hegyre, vagyis már egész nap úton voltak, mivel Názáretből jöttek. Bármikor megindulhatott a szülés, talán már túl is haladta az idejét.
De minden eleve el van rendelve Istentől és javára van azoknak, akik Őt szeretik. Isten rendelte el, hogy legyen egy szívtelen király azokban a napokban, a vérszomjas Heródes. Isten tudott arról. Isten tudott az adókról és arról, hogy ez a kegyetlen kormányzás nem irgalmazott azon a szegény édesanyán, aki éppen készült világra hozni elsőszülött fiát pár napon belül. Hanem az állt a parancsban, hogy „Mindenkinek vissza kell térnie a szülőföldjére és be kell fizetni az adót. Nem számít, milyen állapotban van, neki akkor is jönnie kell.” Isten mindent tudott erről. Ő előre ismert minden dolgot. És Ő tud mindenről, látjátok és úgy alakít mindent, hogy a javunkra munkálkodjon.
A kis trió nem nyugtalankodott, ahogy épp felfelé tartottak a hegyre. Végül, sok sóhajtozás után a kis szamár... szinte látom őket, ahogy megállnak a hegy tetején, ahol a... nyugatról jöttek, Názáretből jöttek át. Miután felértek a hegytetőre, lenéztek a völgybe, ahol a kis Betlehem terült el. Sok fáklya égett. Sok ember gyűlt össze egész Galileából, hogy eljöjjenek szülőhelyükre, oda, Betlehembe az egész tartományból, hogy befizessék adójukat a római kormánynak. Nem számít, milyen állapotban voltak, útra kellett kelniük: betegnek, szükségben lévőnek, ágyhoz kötöttnek, leprásnak, rákosnak, szegénynek, sántának, vaknak, mindenkinek jönni kellett, mert ez volt a kormány rendelete. Heródes volt amögött és meg kellett tenniük.
És ahogy kis csapatunk megállt a hegytetőn, biztosan volt ott egy nagy szikla. És látom, ahogy József gyöngéden a karjaiba emeli őt, és lesegíti a kis szamárról, majd leülteti a sziklára. És a kis öszvér levegőért kapkodott. Ahogy József pár lépést tett előre, lenézett a kis Betlehemre és látta a zsúfolt utcákat, a morajlást, az égő fáklyákat az utcákon és az emberek kiáltásait. És azok ott feküdtek kint a határban és körbe, a városkapukon kívül. Micsoda látvány lehetett!
József valami ilyesmit mondhatott: „Mária, kedvesem, csak gondolj bele! Túl a város északi részén, ott van, ahol Ruth, a moábita szedegetett Boáz mezején. Azon túl, fenn a hegyen van, ahol Dávid a parittyájával legyőzte az oroszlánt, és kivette a bárányt a szájából. Arrafelé lehetett, ahol Józsué állt ragyogó kardjával, aki népünk rettenthetetlen harcosa, majd felosztotta a földeket és ezt az örökséget Júda törzsének adta, melynek vérvonalához mi is tartozunk, kedvesem.” És egyéb dolgokat, amikben elmagyarázta neki, hogy mik történtek.
És aztán, mivel nem hallott semmi reakciót a háta mögül, biztosan odafordult, hogy megnézze, hogy Mária még mindig ott ül-e a sziklán. Amikor megfordult, látta, hogy kedves arca az ég felé fordul. Többet nem kellett kérdeznie, mert a Csillag ott tükröződött szemeiben. Tudta, hogy lát Valamit.
És ő ránézett és azt kérdezte: „József, figyelted már azt a Csillagot ott fönn?”
És amikor odanézett, meglepődve így szólt: „Eddig még nem vettem észre, drágám.”
„Hát, követett minket azóta, hogy lement a nap. Figyeltem. Ez biztosan jelent valamit, mert annyira csodálatos érzésem van.”Tudjátok, Isten tesz ilyen dolgokat néha az Ő népéért, mutat egy Fényt, vagy valamilyen módon tudatja velünk, hogy közel van és hogy Ő ott van a színen. Nem számít, mit mond, vagy mit tesz a világ, Ő még mindig ott van és minden rendben lesz. Ő tanúságot tesz arról a Szent Szellem által, hogy mi megérezhessük azt.
És József mondhatott valami ilyesmit: „Mária, tudod mit? Még soha nem voltam ilyen boldog egész életemben. Mikor... bár a római kormány megjáratott, mégis olyan boldog vagyok most, mint még soha és nem tudom, miért. Úgy tűnik, van valamilyen szentség e kisváros fölött ma este, ahol olyan sokat barangoltunk régen, fiúként és lányként, tizenéves korunkban és iskolás korunkban.”
Messze keleten, sok száz mérföldre onnan, a bölcsek már útra keltek. Látták a Csillagát és elindultak, hogy imádják Isten kis Ajándékcsomagját, amit Ő a világnak küldött. Kevés idővel azután, a világ megkapta a legnagyobb Ajándékot, amit valaha is kapott, egy kicsiny, becsomagolt Ajándékot. Az első parányi karácsonyi Csomagot az egész világon, amit valaha is becsomagoltak és Isten csomagolta be Azt. Be szeretnék szúrni ide egy gondolatot, hogy azt mondjam: a legnagyobb dolog, ami emberi testbe lett becsomagolva, az volt abban a Csomagban. Isten Maga csomagolta be Saját Magát egy karácsonyi csomagba és elküldte azt a világnak.
Miért utasították el Azt? Miért nem tudták meglátni? Miért utasították vissza? Miért nem kellett nekik? Ugyanazért, amiért ma este sem akarják Azt. Nem a megszokott módon volt átadva nekik, ahogy megszokták, hogy ajándékot kapnak. Ez az oka, hogy ma este is el van utasítva, mert nem aszerint a hagyomány szerint van átadva az embereknek, amit megszoktak, amikor ajándékokat kapnak. De Isten csomagolja be az Ő Saját Ajándékát. Joga van, hogy azt tegye, mert Ő az, aki adja. Joga van Azt úgy becsomagolni, ahogy csak akarja. Nem számít, hogy hogyan van csomagolva, Neki joga van azt tenni, mert Ő az, aki adja az Ajándékot.
Olvassa el a teljes történetet...
Isten becsomagolt Ajándéka.
