Vád.

William Branham.

Olvassa el a teljes történetet... Vád.

És most, ma, szeretnék felolvasni egy igeszakaszt, csak egy percig, Isten szent, szentséges Igéjéből; melyet a Lukács evangéliumában, a Lukács evangéliuma 23. fejezetében találhattok meg, hogy megalapozza, hogy hátteret adjon annak, amit mondani akarok: egy alapgondolatot arról, amiről beszélni szeretnék. És szeretnék felolvasni egy verset; ez minden, amire szükségem van alapként ma délelőtt, hogy építhessek rá. Tehát olvassunk a 23. fejezetből, a 23. fejezet 33. versét:

“Mikor pedig elmentek a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott ők megfeszítették Őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.”

Most szeretnék négy szót kivenni ebből, ebből az igerészből, hogy megalapozzam, amit mondani szeretnék: ott ők megfeszítették Őt. Négy szó. És a témám megnevezése... Vádat emelek a mostani felekezeti gyülekezeteknek és a független gyülekezetek közül is soknak, amiért Jézus Krisztust újra megfeszítik ma. Vádolom őket.

A mai délelőtt címe: a Vád. És úgy szeretném ezt használni, mintha ez egy terem lenne, egy tárgyalóterem, ahol van... És végső soron a szószék és a gyülekezet egy tárgyalóterem. A Biblia mondja, hogy ez egy ítélőszék... Hogy Isten házánál kell elkezdődnie. És ez olyan, mint a bírói szék és a bíróság és a tanúk, és így tovább.

És ez van ma nekem, és Isten Igéje a tanúm és a vádbeszédem a mai gyülekezetek ellen szól. És most ebbe nem vonom bele a bűnöst: csak a gyülekezethez szólom ezt. És ennek most hangszalagokra kell kerülnie, és próbálom olyan gyorsan elmondani, ahogyan csak tudom.

És vádolom ezt a nemzedéket Jézus Krisztus második megfeszítésével!

És most hogy ezt ebben a korban teszem, amiben élünk, nekem ehhez bizonyítékot kell nyújtanom. Ha vádat emelek, akkor bizonyítékot kell felmutatnom a bűntényről, amelyet elkövettek. Ahhoz, hogy vádoljam őket, bizonyítékot kell előhoznom, hogy bizonyítsam azt, hogy amit mondok, az megálljon a főbíró előtt, amelyik... És magamat teszem meg ügyésznek ebben a vádbeszédben.

És Isten Igéje a tanúm, és vádolom ezt a nemzedéket a keresztre feszítésért. Meg kell mutatnom, és meg fogom mutatni, hogy ugyanaz a lélek van ma az embereken, mint amelyik az első keresztre feszítést elhozta, és hogy ma is ugyanezt teszi. Ezt kell tennem, ha a keresztre feszítésről van szó, és hogy ők elvégezték a keresztre feszítést. Meg kell mutatnom az embereknek, hogy ugyanaz a hozzáállás van ma az emberekben és hogy ugyanazt a dolgot teszik lelkileg, mint amit ők akkor testileg megtettek: megfeszítették a test szerinti Jézus Krisztust, Isten Fiát.

És most, ma ugyanezen Ige által, ugyanezen Szentlélek által és ugyanezen Ige által kívánom megmutatni a gyülekezeteknek, hogy hol állnak: hogy ma is ugyanazt a dolgot teszik, és hogy a Biblia mondta, hogy ezt fogják tenni: és bizonyítani azt, hogy ez az az idő, amelyikben élünk.

Ez nem lehetett volna néhány évvel ezelőtt. Azt mondom, hogy 50 évvel ezelőtt nem lehett volna ezt csinálni. De ma nagyon is időszerű. És nem lehetett volna megtenni 10 évvel ezelőtt, de ma meg lehet tenni, mert az idő lejárt. Az idő végénél vagyunk. És az Ő szolgájaként hiszem, hogy már majdnem ott tartunk, hogy erről a földről átmenjünk egy másikra.

Ezért a megtérésre kapott idő, nemzetként, már lejárt. Hiszem, hogy ez a nemzet nem térhet meg. Hiszem, hogy átlépte a határvonalat az irgalom és az ítélet között. Hiszem, hogy a kettő között egyensúlyozva próbál meg totyogni.

“Branham testvér, mielőtt előterjeszted az ügyedet, hogyan fogod ezt bizonyítani?” Csak ennyi: hogy ugyanazokban a bűnökben vagyunk vétkesek, mint amikért Isten elpusztította az özönvíz előtti világot. Ugyanazokban a bűnökben vagyunk vétkesek, mint amikért elpusztította Sodomát és Gomorát. És most... És mind az összes lelki bizonyíték itt fekszik előttünk, ugyanazok a lelki bizonyítékok, világszerte ismeretesek, amelyek Isten irgalmát hozták le azokra a nemzedékekre; az elutasítókra pedig az ítéletet hozták le. Tehát ha ez a nemzedék elutasította ugyanazt az irgalmat, amely adatott azokban az időkben, akkor Isten igazságtalan lenne, ha ítélet nélkül elnézné ezt nekik.

Most pedig, tudjuk, hogy lelkileg ugyanazt a dolgot teszik ma, mert ugyanazért a célért teszik és ugyanolyan módon, mint ahogyan az Úr megfeszítésében tették test szerint. Irigységből teszik, lelki vakság miatt, mert nem akarnak látni és nem akarják hallgatni. Jézus az Ő földi útján azt mondta: “Jól mondta rólatok Ézsaiás próféta, hogy van szemetek és nem láttok, és fületek, és nem hallotok.”

Ugyanazzal az okkal és ugyanazzal a céllal és ugyanazzal az indoklással ők újra megfeszítik Krisztust, újra– mint arra nemsokára rátérünk-, ugyanazokért az okokért, mint amikért akkor tették. Semmit nem találnak ellene, és nem merik megpróbálni kihívni. És tudják, hogy ott van a bizonyíték, és tudják, hogy a Biblia úgy mondja. És az egyetlen dolog, amit képesek megtenni, az az, hogy káromolják azt. Pontosan így van. Tehát... És minden ugyanazok az okok...

És most, ugyanezen az alapon előállíttatom ezt a nemzedéket Jézus Krisztus megfeszítéséért, a keresztrefeszítésért, amelyben bűnösek. Mocskos, gonosz, önző, felekezeti kezekkel megfeszítették az élet Fejedelmét, aki meg akarta mutatni Önmagát az embereknek. Azt mondod:- Ugyanaz a személy?

“Kezdetben volt az Ige... És Isten volt az Ige. És az Ige testté lett”, és megmutatta magát. Az Ige testben megnyilvánult, és ők elítélték a testet és megölték azt, mert az Ige nyilvánult meg. A Zsid 13:8 azt mondja: “Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Ugyanaz az Ige. Látjátok? És ugyanezért az okért próbálják megfeszíteni az Igét.

Most pedig az igerészemről, hogy visszamenjek ahhoz a témához, amit vennie akarok: Ott... A négy szó. Magyarázzuk meg itt. Ott, a világ legszentebb városában, Jeruzsálemben. Ott, a világ legvallásosabb városában. Ott ők, a világ legvallásosabb népe egy vallásos ünnepen, a páska ünnepén. Ott, a legvallásosabb helyen, a legvallásosabb városban, minden szervezetek legnagyobbikában, mindnek a fejében; ott ők, a világ legvallásosabb népe gyűlt össze mindenfelől a világban. Ők megfeszítették, a legszégyenletesebb halállal, ami csak lehet – ahogy egy embert meg lehet ölni -, hogy meztelen, és letépték Róla a ruháit. Ő megvetette a gyalázatot. A feszületeken van egy köré csavart rongy, de ők letépték Róla a ruháit. A legszégyenletesebb...

Ott, a legvallásosabb városban; ők, a legvallásosabb emberek; megfeszítették, a legszégyenletesebb halál, Őt, a legdrágább személyt.

Hát nem elég ez, hogy megítélje ezt a nemzedéket?! Ott, a legvallásosabb szervezet, minden gyülekezetek legnagyobbika gyűlt össze egy helyen; ők, minden fajta közül a legvallásosabb emberek, akiknek Isten imádóinak kellene lenniük... Összegyűltek e legszentebb ünnepükön, a húsvét tisztulásában, amikor rabságból szabadságban mentek át. És ott abban az időben és akkor, a legvallásosabb emberek a legvallásosabb ünnepen, a legvallásosabb helyen az élet Fejedelmét belevitték a lehető legszégyenletesebb dologba, amit csak tenni lehet: hogy lemeztelenítsenek egy embert és feltűzzék egy fára, mert “átkozott az”... A törvényük mondta, amely szerint az imádatot végezték: “átkozott az, aki fán függ”. És Ő átokká lett értünk. Leszaggatták a ruháit, megverték Őt és kigúnyolták Őt, a menny Istenét. Leszaggatták a ruháit és odaszegezték Őt a kereszthez... Őt. Ott ők megfeszítették Őt, a római halálbüntetés szerint.

A legszégyenletesebb halál ma a világon nem az, hogy lelövik az embert. A leggyalázatosabb halál ma a világon nem az, hogy elüt valakit az autó és meghalt, hogy vízbe fullad, vagy tűzben megég: hanem a legszégyenletesebb halál ma a nyilvánosság előtti halálbüntetés, ahol az egész világ elítéli az embert és bűnösnek mondja ki. És az egész világ a kezét vetette erre az emberre és bűnösnek mondta ki Őt, miközben Ő ártatlan volt. És Ő az ellenség– nem a barátok, nem az Ő törvényei, hanem az ellenség keresztrefeszítése alatt halt meg; az élet Fejedelme, aki a valaha is élt vagy élni fogó legdrágább személy: Jézus Krisztus. Ő, a legdrágább személy. Tartsátok ezt észben, miközben felépítjük a mai témánkat.

-----
Most pedig, az a négy szó: ott ők megfeszítették Őt. Még mindig mutatjátok a Bibliát. Látjátok, ez csak négy szó, de a Biblia összesűríti ennek az igazságát. Nekem körül kell járnom és elmagyaráznom, hogy miről beszélek, de a Bibliának nem kell semmit sem megmagyaráznia. Az egyszerűen csak mind igazság. Tehát a Bibliának semmit sem kell megmagyaráznia. Nem kell megmagyaráznia, mert az mind az igazság.

Itt van négy szó abból a nagy igazság-láncolatból. Megpróbálom elmagyarázni. És az elmagyarázásából valójában egy könyvtárat lehetne csinálni. Sehogyan sem tudom megmagyarázni ezt a négy szót. De most, Isten segítségével, aki megíratta ezt, megpróbáljuk megmagyarázni ezt a négy szót; és olyan módon előhozni, hogy az emberek megértsék azt. Mi van most itt előttünk? Itt van előttünk az első keresztre feszítés a legszentebb helyen, a legszentebb emberekkel, a legszégyenletesebb halál, a legdrágább személynek. Óh, ez annyira ellentmondásos! Óh, óh, mennyire gyalázatos!

-----
Figyeljétek meg, hogy ők, az imádók, azok az emberek, akik az ígéretet várták, akik éveken és korokon át az ígéretet várták és nem volt más dolguk, mint folyamatosan a papneveldében lenni... De az Igét a papnevelde tanítása szerint hasogatták, és nem ismerték fel a dolog igazságát. Ők, a papok, az akkori szolgálat; ők, a székhelyeiken, ők, annak a kornak a szolgálata ölte meg magát Istent, magát a Bárányt. Pontosan azt a személyt gyilkolták meg, akiről azt állították, hogy imádják.

És ma én vádat emelek a felszentelt prédikátoroknak ezen csoportja ellen! A hitvallásaikban és felekezeteikben ők megfeszítik az embereknek azt az Istent, akiről azt állítják, hogy szeretik és szolgálják Őt. Vádat emelek ezek ellen a prédikátorok ellen az Úr Jézus nevében, az ő tanításaikért, melyekkel azt állítják, hogy a csodák napjai elmúltak, és hogy a Jézus Krisztus nevében való vízkeresztség nem elég és nem jó. Ezen szavak bármelyike alapján, melyeket elcseréltek a hitvallásokra, bűnösöknek mondom ki őket, és Jézus Krisztus vére van a kezeiken, mert másodszor is újból megfeszítik az Úr Jézus Krisztust! Megfeszítik Krisztust a nyilvánosság előtt, elveszik az emberektől azt a dolgot, amit adniuk kellene nekik, és helyette mást adnak: egy egyházi hitvallást a népszerűségért.

-----
És én ugyanezt a csoportot elítélem ma és vádemelésemben bűnösnek mondom ki őket Isten előtt, Isten Igéje által, mivel ők ugyanezt a dolgot cselekszik. Ez a nemzedék vádoltatik. Emlékezzünk a Zsidók 13:8-ra. Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Hogyan vádolták Őt? Mert a hitvallásaik nem fogadták Őt el. És a szívükben tudták, hogy nem úgy van. Hát nem jól fejezte ki ezt Nikodémus a János 3-ban? “Rabbi, mi, a farizeusok, a prédikátorok, a tanítók; mi tudjuk, hogy Te Istentől küldött tanító vagy, mert egyetlen ember sem cselekedhetné a dolgokat, amiket Te cselekszel, hacsak nem Isten van vele... Látjátok.

Ezt nyilvánosan tanúsítják az egyik ismert emberük által. És mégis, a hitvallásaik miatt, ők megfeszítették Krisztust. És ma nincs egyetlen olvasó sem, aki ne tudná elolvasni az ApCsel 2:38-at úgy, ahogyan én el tudom olvasni, és a többit is ugyanúgy, mint ahogyan én el tudom olvasni. Hanem a hitvallásaik és a felekezeti tagsági kártyájuk miatt, ami a zsebükben van. A fenevad jelei, amiket tagsági kártyákként osztogatnak. És veszik ezeket a dolgokat és újra megfeszítik Jézus Krisztust, és nyilvánosan megfeszítik Őt, és káromolják azt az Istent, aki megígérte, hogy megcselekszi ezt; és kárhozatot hoznak a fajra.

Olvassa el a teljes történetet... Vád.

Mikor pedig elmentek a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott ők megfeszítették Őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.

Lukács 23:33